* * * Nem tudjuk.hu

* Az oltatlanok fertőző veszélyforrások? * Angol adatok *

* 2022. 03. 07. * szerző: MJB *

Ez a cikk a Covid19 fertőzöttséggel és a védőoltások kapcsolatával fog foglalkozni.

A 2021-es év elején még úgy reméltük, hogy az oltások 95%-os hatékonysággal megvédenek majd minket a megfertőződéstől. Sokan talán mind a mai napig úgy gondolják, hogy az oltatlanok könnyebben fertőződnek meg, ezzel veszélyeztetik embertársaikat, és általában véve gátolják a járvány megállítását. Érthető, ha úgy hisszük, az ilyen intézkedések ugyanis ezt sugallják:

„Péntek hajnaltól egyáltalán nem kell tesztelniük Angliába érkezve azoknak, akik legalább két koronavírus elleni oltással rendelkeznek. […] A nem teljes körűen beoltottak akkor utazhatnak be, ha az indulás előtti két napban negatív lett a tesztjük, és az érkezés utáni második nap végéig még egy PCR-tesztet is végezniük kell. Ennek a tesztnek az időpontját még az indulás előtt le kell foglalniuk.”

(forrás: 444.hu, 2022. 02. 11.)

“Az átoltottság további növelése és a járvány újabb hullámai elleni védekezés érdekében […] oltatlan személy fertőzésen való átesettség esetén sem lesz jogosult az oltási igazolványra”

(forrás: kormany.hu, 2022. 01. 21.)

A 2021. őszi hullám azonban sok tapasztalattal járult hozzá a tudásunkhoz. A közvélemény talán csak annyit érzékel belőle, hogy finoman, de módosult az „Oltás működik!” eddigi egyszerű üzenete. Ma már hozzá szokás tenni:

„Müller Cecília elmondta, a harmadik oltás felvétele nagy bizonyossággal segít leküzdeni a betegséget, amely enyhébb formában jelentkezik azoknál, akik oltottak.”

(forrás: koronavirus.gov.hu, 2022. 02. 10.)

„Vaccines work. They have played a critical role in breaking the link between infection and severe outcomes” (~Az oltások működnek: meghatározó a szerepük a betegség súlyosbodásának megakadályozásában.)

(forrás: a brit kormány egészségbiztonsági hivatala, ukhsa.blog.gov.uk, 2021. 11. 02.)

Tehát magát a megfertőződést, a megbetegedést már nem emelik ki, ha az oltások előnyeiről van szó.

Szokás még azt is gondolni, hogy az oltatlan Covid19 betegek jobban terjesztik a kórt. Ezt sem tudjuk. Ezen a téren is elbizonytalanítottak minket az elmúlt egy év tapasztalatai:

„Arra egyelőre nincs tudományos evidencia, hogy az oltás mennyiben akadályozza meg a fertőzés továbbadását – mondta Oroszi. Aki az oltás ellenére elkapja a fertőzést, annak ugyanannyi lesz a víruskópiaszám a torkában és az orrában, mint egy oltatlannak. A különbség az, hogy az oltással rendelkezők szervezetében rövidebb ideig vannak jelen a vírusok – ezen alapul az az eddig vizsgálatokkal nem igazolt hipotézis, hogy az oltás a vírus továbbadását is mérsékeli.”

(forrás: Dr. Oroszi Beatrix, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának
megbízott igazgatója, telex.hu, 2021. 11. 11.)

Nézzük, milyen adataink vannak tehát! Magyarországiak sajnos nincsenek – vagyis természetesen vannak, hisz vészhelyzetben ez kulcsfontosságú, csak tíz évig nem lesznek nyilvánosak, közölte Lakatos Tibor rendőr dandártábornok, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője januárban. Az angol hivatalos adatforrásokat azonban megtekinthetjük. Heti jelentéseket adnak ki, amikben összesítve mutatják be az előző 4 hét eredményeit.

(forrás: www.gov.uk. A diagram a “week 45” jelentés 18. és 21. oldalán található adatokat jeleníti meg. Az összes jelentés itt érhető el.)

A 2021-es őszi hullámcsúcs angol adatai alapján úgy tűnik, hogy az oltások nem segítettek minket a járvány megfékezésében. Sőt, rontottak a megfertőződések számain. Ez látszódik mind a konkrét esetszámokon, mind a korosztályonként vizsgált átoltottsághoz viszonyított STANDARDIZÁLT eredményeken is. (Az adott időszakban a lakosság 66,29 %-a volt teljesen oltott, és 27,06 %-a volt oltatlan.)

Milyen következtetést lehet levonni ebből?

  1. Az oltatlanokat NE tekintsük felelősnek a járvány terjedéséért. Ha voltak is félelmeink velük kapcsolatban, elengedhetjük.
  2. A cikk elején idézett intézkedéseknek úgy látszik NEM célja a járvány megállítása. A legkevésbé fertőzött embercsoportnak kell megfelelnie a legszigorúbb ellenőrzésnek. Ha ezt nem hangulatkeltésnek tekintjük, akkor a járvány megakadályozásától független nyomásgyakorlásnak tűnik. Ha ezt el is fogadjuk, tegyük világossá, hogy az intézkedéseknek nincs köze a fertőzöttséghez.
  3. Az oltottakat se tegyük felelőssé a járvány terjedéséért. Ne essünk az elhamarkodott ítélkezés csapdájába. Ez csak néhány nagyon specifikus táblázat. A „megbetegedés” sokkal összetettebb dolog, semhogy csak az oltásra és korosztályra fókuszálva rájöjjünk a titkára.
  4. Ugyanígy kell tennünk természetesen minden egyéb, az utunkba kerülő olyan „egyértelmű” grafikonnal is, amik az oltatlanok felelősségére utalnak. (Ezzel a témával, és azzal, hogy milyen szempontokra kell ügyelni az adatok értékelésekor, külön cikkben foglalkozunk.)

Miért pont ebből az időszakból mutatjuk be az adatokat?

Bármelyik beszámolót megtekinthetjük, nagyon hasonló eredményeket fogunk látni. 2022. januárjában is, még a háromszor oltottak estében is. (Az adott időszakban a lakosság 50,38 %-a kapott három oltást, és 22,95 %-a volt oltatlan.)

(forrás: www.gov.uk. A diagramok a “week 5” jelentés 43. és 47. oldalán található adatokat jeleníti meg. Az összes jelentés itt érhető el.)

A 2021. októberi adatok azért különösen érdekesek, mert egyrészt az angliai hullám csúcsával esnek egybe, tehát „lényeges” szakaszt ábrázolnak. Másrészt azért, mert ekkoriban lehetett először pontosabban leellenőrizni az oltások hatékonyságát: ekkorra elég sokan beoltották már magukat, és volt járványhullám is. Az is érdekes ebben az időszakban, hogy

Európában ilyenkor kezdtek el a kormányok egyre szigorúbb intézkedéseket hozni az oltatlanok ellen.

Az olaszok nem engedték tovább dolgozni és buszozni őket, a magyarok is korlátozni kezdték a munkához való jogokat, a görögök a 60 év felettieknek kötelezővé tették az oltásokat, az új osztrák kancellár nagy lendülettel kezdte megkeseríteni az oltatlanok életét, “szorosabb pórázra fogni” őket, és az új német kancellár bejelenti, hogy a kötelező oltást 2022 elején tervezi bevezetni, “az oltatlanok társadalmi érintkezését korlátozzák, ami azt jelenti, hogy (hacsak nem épp most gyógyultak ki a covidból) csak a létfontosságú üzleteket és eseményeket látogathatják. A kulturális és szabadidős létesítményeket csak az oltottak látogathatják.”, stb. Ezek az intézkedések mind az “oltatlanok egyértelmű közveszélyességét”, a “járvány terjedésében szinte kizárólagos felelősségét” sugallják. 

A fenti adatok szerint ez téves, de minimálisan is megkérdőjelezhető sugallat. Fontos társadalmi kérdéssé válik, hogy pontosan (tehát egészen pontosan) milyen indokkal kezdtünk hozzá a kemény kényszerítésekhez? Úgy tűnik a kórházak leterhelésénél kell keresnünk az oltatlanok „bűnét”, és csakis ott. (Ezzel a témával külön cikkben foglalkozunk.) De jogosan zártuk ki őket a közösségi terekből? Én például oltatlanként el tudtam fogadni, hogy személyes döntésem veszélyeztetheti a közösséget, tehát rendben van: nem mehetek koncertre, vagy a barátom esküvőjére Bécsbe, nem mehetünk a családdal nyaralni a tengerre, stb. De ha kiderül, hogy a nálam “veszélyesebb” egyének meg vígan élvezhették az utazgatás és szórakozás “privilégiumát”, akkor azt kell mondjam: ebből tanulnunk kell, és itt társadalmilag elkövettünk egy komoly hibát a járványkezelés során. Ha kiderül, hogy nem volt elegendő indok az oltatlanok diszkriminálására, vissza tudunk-e erre őszintén tekinteni, hogy legközelebb, hasonló helyzetben figyelmesebbek legyünk?