* * * Nem tudjuk.hu

* Legyen kötelező az oltás? *

Nem tudjuk.

Legalább öt fő kritériumnak kell megfelelnünk, ha általánosan kötelezővé akarunk valamit tenni: tudnunk kell, hogy a lépés Szükséges és Arányos. Tudnunk kell, hogy az oltás Hatékony, Biztonságos és Nincs alternatívája. A hírekből tájékozódó közvélemény könnyen azt hihetné: „mindegyik feltétel megvan, nosza, legyen kötelező!” De vajon mindegyiket tudjuk? Kellő bizonyossággal? És minden egyes egyén, életkortól és bármi mástól függetlenül, általánosan megfelel a kritériumoknak? Vagy csak az „esélyek” és „talánok” mezején járunk?

Nem hisszük, hogy csak felesleges akadékoskodás ezeket a kérdéseket feltenni, és azt se hisszük, hogy a „szabadságjogok” és a „közösség iránti felelősség” teljes félreértelmezéséből fakadnak. Hisz tudjuk jól: önmagában az, hogy vannak kötelező dolgok, nem baj. Ahogy az se, hogy vannak önkéntes dolgok. Akkor mégis, mi a baj? Jó esetben megalapozott, hasznos dolgokat tesznek kötelezővé, de sokszor ez erősen kétségbe vonható. Mindenesetre ha valami egyszer kötelező lett, beépül a társadalmi rutinba, utána pedig már nagyon nehéz felülvizsgálni a valódi célját, hasznát, hátrányait.

A Covid19-cel kapcsolatos intézkedések, mint az oltás kötelezővé tétele, most zajlik. Egy új társadalmi kérdés. Abban a stádiumban van a folyamat, amikor leginkább résen kellene lennünk, éles szemmel figyelnünk! Ez nem csak a mikrobiológiát érinti, nem arról szól a kérdés csupán, hogy az oltás 51 vagy 49 % hatékonyságú, azaz működik-e vagy sem. Definiáltuk pontosan az elvárt célokat? Ellenőriztük, hogy elértük-e? Vannak nem várt következmények? Ilyenkor volna észszerű pontosan tisztázni, milyen alapokon nyugszik a vakcinákba vetett hitünk, és ennek érdekében figyelni az ellentmondásos részletekre. Mert később erre már egyre kevésbé lesz lehetőségünk, és ha óvatlanok voltunk, a következő generációk életét megnehezítő kötelességet hagyunk rájuk. A kritikátlan elfogadás akár súlyos következményekkel is járhat: a társadalom kiszolgáltatottá tud válni, ha nem gyakorolja az éber, vizsgálódó védekezést az újabb és újabb kényszerítések esetében. Lehet, hogy aki ma kellő körültekintés nélkül kötelezne az oltásra, néhány év múlva egy másik eset kapcsán majd meglepődik: miért is szólnak bele olyan könnyedén abba, hogy mit teszek a saját testemmel?

Itt a legördülő menüpontokban próbáljuk összegyűjteni a témához kapcsolódó adatokat, gondolatokat. Az összes írásunkat a “Cikkek“-nél tekintheti meg. Ha javaslata, kritikája van, kérjük küldje el az emailcímünkre! Mi is igyekszünk frissíteni, aktualizálni a kérdéshez kapcsolódó anyagokat.

* 2022. 02. 03. * Szerző: PG *

Jelenleg az ország jelentős része nincsen beoltva. Az oltatlanok súlyosan diszkrimináló intézkedéseknek vannak kitéve az élet minden területén, sokan éppen elveszítették a munkahelyüket, és annak a lehetőségét, hogy a szakmájukban máshol elhelyezkedjenek. Az oltatlanság nem egyenlő az oltásellenességgel és az ezzel kapcsolatos konteók terjesztésével. Szeretném kezdeményezni a súlyos társadalmi problémát mélyebben, átfogóbban és empatikusabban bemutató cikkek megjelenését, mely egyúttal a jelenleg teljesen hiányzó párbeszéd alapjául szolgálhatna.

Jelenleg sok munkahely fizetés nélküli szabadsággal, majd kirúgással szankcionálja az oltás felvételének elmulasztását, mely alól felmentést a betegségen való átesettségből származó, akár antitest- vagy memóriasejt-vizsgálattal alátámasztott védettség sem ad. A rendelkezés mellé nem került részletes indoklás sem a törvényhozó, sem a munkáltató részéről annak ellenére, hogy az Alaptörvény az “alapvető jogok felfüggesztését, továbbá szükséges-arányos mértéken túli korlátozását még különleges jogrendben sem engedi meg”. A rendelet szövege szerint “az állampolgárok egészségének és életének megóvása és a közfeladatok akadálytalan ellátása érdekében köteles” a munkavállaló az oltást felvenni, de sehol nincsen indokolva, hogy az intézkedés pontosan milyen módon és milyen mértékben segíti elő a megfogalmazott cél elérését. Emberek tömegei, köztük az eleve túlterhelt egészségügy dolgozói és tanárok kerülnek kirúgásra a rendelet értelmében fél mondatos indoklás alapján.

Indoklás hiányában persze vitába szállni sem könnyű ezzel. Akik eddig nem vették fel az oltást, azokban alighanem valamilyen ellenérzés, bizalmatlanság alakult ki, ha nem is határozottan megfogalmazott. Ha más nem, a kaotikus, sokszor politikai érdekekkel átszőtt járványkezelés érthetővé teszi ezt a bizalmatlanságot. A bizalmatlanok egy része a konteók felé fordult, mások nem – hasonlóan, ahogy az oltást felvevők között is vannak, akik meggyőződésből választották azt, és vannak, akik csak szerettek volna szabadon utazni. Az oltatlanok tömege egy széles népréteg, mindenféle emberekkel. Az ő homályos indokokon alapuló megbélyegzésük a társadalmunk súlyos válsága, mely mindenkit érint, nem csak az oltatlanokat. 

Oltatlanként nem feladatom és nem is célom az oltás ellen ágálni. A rendelkezésnek kellett volna megfogalmaznia a pontos indoklást, amivel esetleg vitába szállhatok. Nem az én feladatom kitalálni, mire gondolt a félmondat szerzője, és mire gondolnak azok, egyet értenek vele. Viszont sajnálatos módon azt tapasztalom, hogy a környezetemben élők is nehezen fogadják el az embertömegeket érintő súlyos diszkrimináció fennállását anélkül, hogy magáról az oltásról beszélnénk. Egy ilyen vitában azt kellene voltaképpen igazolnom, hogy az oltatlanok kirúgása az állampolgárok egészségének és életének megóvása valamint a közfeladatok zavartalan ellátása érdekében nem indokolt. Ezt természetesen szívesen megteszem, de mindenekelőtt a kérdés jellegére szeretnék rávilágítani: nem arról van szó, hogy mi a baj az oltással, vagy hogy hiszünk-e benne, és nem is arról, hogy inkább jó vagy inkább nem. A kérdés pontos tisztázása nélkül minden válasz félremegy. Az igazi válaszok sokkal összetettebbek, mint egy-egy közszájon forgó konteó ismertetése.

Mindeközben a társadalomban egyre durvább méreteket ölt az oltatlanok diszkriminálása. A francia elnök azzal kampányol, hogy jól megszivatja őket. Megkérdezzük, hogy miért? Valóban ezt kívánja a  francia lakosság? Mi az indokuk, valóban az oltatlanok szivatása a járvány megfékezésének kulcsa?

* 2022. 03. 07. * szerző: MJB *

 

(ELŐZETES: főleg egy rejtélyes módszerrel fogunk ebben a cikkben foglalkozni, a STANDARDIZÁLÁSSAL, ami egyszerre bizonyítja, hogy a vakcinák hatékonyak, és azt is, hogy az átoltottság növelése 70-ről 100 %-ra még akár veszélyes is lehet.)

 

Az oltáshatékonyság bemutatására a laikus lakosság három fő módszert ismert meg az elmúlt egy év során. Az „ellenanyag mérések”-ről kiderült utólag, hogy „haszontalanok”: nem tudjuk belőlük megjósolni a megbetegedés esélyeit. A „klinikai tesztek” esetében a gyógyszergyártó cégek a saját terméküket néhány ezer főn vizsgálták, ezek már nem csak elméletiek és ugyan nem teljesen elfogulatlanok, de legalább kisléptékű gyakorlati eredmények. A legbiztosabb módszerünk a harmadik, az oltások széleskörű elterjedése utáni visszatekintő „tapasztalati eredményelemzések”. Ez hasonló a „klinikai tesztekhez”, csak sokkal nagyobb léptékű, pontosabb módszer. Ezért is használják napjainkban főleg a „tapasztalati eredményeket” a vakcinahatékonyság bemutatásakor. Ez a cikk ennek a módjaival fog foglalkozni.

 

A SCREENING módszer

A legegyszerűbb mód a tapasztalatok kielemzése során a SCREENING. Ez a tulajdonképpeni válasz arra a kérdésre, hogy „akkor most több oltatlan hal meg, mint oltott vagy sem?” Ezt úgy kapjuk meg, ha a „lakosság átoltottságát” összehasonlítjuk az „áldozatok átoltottságával”. Ha elsőre bonyolultnak is tűnik, ez egy elég egyszerű módszer, nézzük meg egy ábrán, ahol feltételezzük, hogy a lakosság 60 %-a oltott, 40 %-a meg nem.

Bár ez a módszer a WHO által is elfogadott, itthon is méltatott, mégsem találkozunk nagyon ezekkel az eredményekkel ma. Magyarországon például nem nyilvánosak, kivéve, ha valamilyen területen az oltáshatékonyságot sejtetik. Ennek a titkolózásnak az okát nem tudjuk, de tekintve a kormányok oltást támogató politikáját, elképzelhető, hogy a SCREENING módszer szerint a vakcinák nem túl hatékonyak. Ha megnézzük az elmúlt fél év angol adatait, akkor ez már több is lesz, mint kósza képzelgés:

(forrás: www.gov.uk. A diagramok 5 hónap SCREENING eredményeit mutatják be. Ezek szerint több oltott hal meg, mint oltatlan, azaz az oltások nem hatékonyak. Különösen igaz ez a 2022-es adatokra: akkorra a veszélyeztetett, 65 év feletti korosztály kb. 90%-a is megkapta a 3. oltását.)

Mivel a kutatók azt feltételezték, hogy a vakcinák ettől azért még hatékonyak, ezért elkezdték máshogy vizsgálni az elmúlt év tapasztalati eredményeit. Ekkor jött képbe a STANDARDIZÁLÁS. Ezek az eredmények már rendre arra jutnak, hogy az oltás nagyon is hatékony. Ezek az eredmények nyilvánosak, és ezekkel szoktunk is a hírekben találkozni.

De mi ez a STANDARDIZÁLÁS? Mik az előnyei és mik a hátrányai? Miért jut más eredményre, mint a SCREENING? Melyik igaz a kettőből?

 

A STANDARDIZÁLÁS módszere

A STANDARDIZÁLÁS során kiválasztunk egy szempontot, ami szerint csoportosítjuk a lakosságot, aztán ezeken a csoportokon belül hasonlítjuk össze a lakosság és az áldozatok átoltottságát. Pont úgy, ahogy a fent ismertetett SCREENING módszernél tettük, csak részenként.

Ma a vakcinahatékonyság kapcsán szinte kizárólag KOR-STANDARDIZÁLT eredményekkel találkozunk. Azaz a kiválasztott szempont az „életkor”: a lakosságot felosztjuk korosztályonként, és azon belül vizsgáljuk egyesével az átoltottságot. Ez így néz ki:

(A diagram a decemberi angol standardizált adatokat mutatja be, korosztályokra bontva. A cikk további részében ezekre az adatokra fogunk néha visszahivatkozni. Forrás: gov.uk, 42. oldal.)

Ezek a számok 4-5-szörös vakcinahatékonyságot mutatnak, és eléggé meggyőzőek. A kérdés az: megállhatunk itt az adatok kielemzésénél? Végre megvan a válasz?

Sajnos nem, nem állhatunk meg.

 

A STANDARDIZÁLT eredményeket nem tekinthetjük általános érvényűnek.

1.

Az “Egyesült Királyság Egészségbiztonsági Ügynöksége” (UKHSA) is beismeri: még rengeteg szempontot figyelembe kell venni, mielőtt következtetéseket vonunk le a KOR-STANDARDIZÁLT eredményekből.

Sajnos ezt az angol kutatók csak akkor látják szükségesnek kiemelni, amikor nemcsak a SCREENING, de a STANDARDIZÁLÁS is arra jut, hogy a vakcinák nem hatékonyak: az oltottak pl. 2-3-szor jobban fertőződnek meg, mint az oltatlanok (Ez nem elírás, és külön cikkben foglalkozunk a témával). Ezen a területen nem is tekintik mérvadónak a STANDARDIZÁLÁS eredményeit.

Az áldozatok KOR-STANDARDIZÁLT eredményeinél is lehetnénk óvatosabbak a kinyilatkoztatásokkal. Hogy csak egy szempontot említsünk: nem tudjuk hányan hunytak el Covid19 miatt, és hányan Covid19-cel. (Magyarországon, mint az Egyesült Királyságban, “tesztalapú rendszer” van: mindenki automatikusan Covid19 áldozatnak számít, akinek 60 napon belül volt pozitív tesztje.)

2.

Az „életkor” csak az egyik tényező, ami befolyásolja a megbetegedést. Ott vannak még a korábbi / meglévő betegségek, életmód, táplálkozásbeli különbségek, vagy az izgalmasan tág „pszichikai állapot” területe, stb. A különböző tényezőkre mind STANDARDIZÁLNUNK kéne, és a részeredményekből aztán valóban közelebb juthatunk a válaszhoz. A vakcinák hatékonyak? Ha igen, vajon kinél mennyire? És ne felejtsük el, hogy a „kinél” szó nem csak egy „életkort” takar.

Hogy csak egyet említsek: Magyarországon pl. az áldozatok harmada cukorbeteg volt, a lakosságot feloszthatnánk ezen nézőpont szerint is a STANDARDIZÁLÁSHOZ.

3.

A STANDARDIZÁLÁS egy hasznos eszköz, de nem érvényteleníti a SCREENING módszert. Itthon is használjuk, legutóbb januárban Dr. Kásler a SCREENING módszerrel mutatta be a kórházak leterheltségét (ezzel külön cikkben foglalkozunk). Sajnos az a tapasztalat, hogy a „részletekbe menő igényesség” ott áll meg a kutatókban, ahol éppen bizonyítva van az oltáshatékonyság:

pl.: Dr. Kásler januári adataira tekintve vajon kiben merült fel, hogy „ezt még STANDARDIZÁLNI is kéne talán”. Úgy tűnik hogy senkiben, és ez részrehajló szemléletet tükröz – csökkenti a „tudományba vetett hitet”.

4.

Ha elfogulatlanul kívánunk a A KOR-STANDARDIZÁLT eredményekből tanulságokat levonni, akkor paradox módon erre kell jutnunk belőle:

Az oltottak 4-5-ször jobban védettek ÉS MÉGIS: felesleges kikényszeríteni az oltottság növelését.

Ez abból a tulajdonságából fakad a Covid19 betegségnek, hogy főleg az öregebb korosztályokat veszélyezteti, az áldozatok döntő többsége idős, nekik pedig (az angol példánál) 90 % feletti az átoltottságuk.

A 80 felettiek a lakosság 5 %-át fedik le, mégis, az áldozatok több mint 54 %-a ebből a korosztályból kerül ki. Az 50 felettiek a lakosság 38 %-át fedik le, mégis, az áldozatoknak több mint 90 %-a ebből a korosztályból kerül ki.

A betegségnek tehát van „veszélyeztetett korosztály”-a, ráadásul a lakosság kisebbsége. Ezt mondjuk tudtuk eddig is, de ezekből érthető meg a KOR-STANDARDIZÁLT eredmények azon furcsasága,

hogy egy 49 éves oltatlan (100.000 főre vetített halálozás: 4,7) kevésbé veszélyeztetett, mint egy 60 éves oltott (100.000 főre vetített halálozás: 6,2).

Látnunk kell, hogy a „fiatalabb” korosztályoknak elenyésző a hatása az áldozatok számára, viszont mivel a népesség többségét képviselik, hangsúlyosan beleszólnak a teljes lakosság átoltottsági számaiba. Ezért tér el annyira egymástól a SCREENING és a STANDARDIZÁLT eredmény. Ha a valósághoz közelítő képet akarunk kapni arról, hogy az oltások mennyire működnek, elegendő lenne csupán az idős korosztályok átoltottságát összehasonlítani az áldozatok átoltottságával. Ezek alapján arra jutunk, hogy a vakcinák működnek.

 

De nem állhatunk meg itt se a következtetésekkel.

A “fiatalabb” korosztályok beoltása, és az ezzel járó kényszerítések alig módosítanának az elhunytak mennyiségén, viszont könnyen lehet, hogy az intézkedéseknek több lenne a kára mint a haszna. Például nagy tömegekről beszélünk, ezért itt már komoly tényezővé válhat az oltásokkal járó rizikó is.

Angliában kb. 85 millió oltásról beszélünk. (A lakosság 50 év alatti része kb. 42,5 millió ember, ez a teljes lakosság 62 %-a. A teljes védettséghez két dózis kell.) Ennél a mennyiségű oltásnál kb. 1.300 oltás áldozattal lehet számolni, azért, hogy megmentsünk kb. 1.800 Covid19 áldozatot. (139,5 millió dózisnál az oltásáldozatok száma 2.040, hogy ez alul- vagy túlbecsült-e, azzal külön cikkben foglalkozunk. A Covid19 áldozatoknál átlagolt, standardizált, 100.000 főre eső 1,4 (1,725-0,4~1,4) áldozattal számoltam, három hónapon át.)

A számok körülbelüliek, most csak egy szempontból fontosak: a „fiatalabb” korosztályok beoltásánál már egyáltalán nem egyértelmű az oltás biztonságossága. Ez egyben azt is jelenti: jelenlegi tudásunk szerint, és a KOR-STANDARDIZÁLT eredmények alapján a munkához vagy utazáshoz való jogot nem szabadna a beoltottsághoz kötnünk! A kötelező oltás társadalmi haszna ha létező is, de elenyésző. A mellette és ellene szóló érvek nem általánosíthatóak az egész lakosságra, ég és föld a különböző korosztályokban a vakcinák hatása és rizikója is.

Most, mikor éppen feloldanak szerte Európában minden korlátozást, azt hihetnénk, hogy felesleges már ezen rágódni. Magyarországon például “megszűnik minden olyan korlátozás, amely védettségi igazolványhoz kötötte egy szolgáltatás igénybevételét”. Ugyanakkor meg a “hatodik hullám veszélye miatt az egészségügyi veszélyhelyzetet azonban továbbra is fenntartja a kormány”, és:

“A védettségi igazolvány kiállítására, érvényességére vonatkozó szabályok nem változnak. Ennek oka, hogy azokat az uniós COVID-igazolványra vonatkozó szabályozással összhangban alakították ki, az EU-tagországok pedig továbbra is maguk döntik el, a COVID igazolványhoz kötik-e a belépést.”

(forrás: 24.hu)

Sajnos az EU is éppen 2023. június 30-ig akarja meghosszabbítani az uniós digitális Covid19 igazolvány létjogosultságát. “A szabad mozgás megkönnyítése érdekében”… (Április 8.-ig lehet róla véleményt mondani.) Nagyon fontos, hogy képbe kerüljünk: vajon pontosan mennyi a haszna van az “oltási igazolások”-nak? És ne felejtsük el, ez egy nagyon drasztikus rendszer. Elképzelhető az a helyzet, ami esetleg indokolhatja az alapjogok ilyen nyirbálását, de attól még nevezzük annak ami: az uniós digitális igazolvány eszköze nem könnyíti, hanem korlátozza a szabad mozgást. Ez a fő járványügyi célja az uniós digitális Covid19 igazolványnak: ne terjedjen a betegség. Eléri vajon?

* 2022. 03. 07. * szerző: MJB *

 

Ez a cikk a 4. hullám (2021. ősz) hozzáférhető adatain keresztül fogja vizsgálni az oltatlanok felelősségét a kórházak leterhelésében.

(ELŐZETES: a rendelkezésre álló adatok alapján nem terhelték túl, tehát társadalmi szinten minden “oltási kedv növelő” kényszerítés túlzott óvatosság volt, fenntartásuk szükségtelen és aránytalan.)

KÉP: A magyarországi járványgörbe. Fertőzés esetszámok. (forrás: ourworldindata.org)

A 4. és 5. hullám kulcsfontosságú a vakcinahatékonyság megismerésében: nagyszámú oltott és oltatlan adatait hasonlíthatjuk össze. Ez a legbiztosabb módszer. Elképzelhető, hogy majd, a következő hullám során az oltási kötelezettségek hangulata elterjed (pl. Ausztriából), és akkor ez a módszer megszűnik, nem lesz ugyanis “oltatlan kontrollcsoport”. Becsüljük meg tehát ezen időszak adatait.

Magyarországon a “Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzs” vezetője szolgáltatott a teljes 4. hullámról adatokat, a 2021. szeptember 7. és 2022. január 3. közötti négy hónapnyi időszakról. (Hogy Dr. Kásler egyperces januári beszámolója mennyiben tekinthető hasznosnak, azzal külön cikkben foglalkozunk.) Nézzük meg, hogy mi az amit megsejthetünk belőlük, az oltatlan betegek felelősségét érintően: túlterhelték a kórházakat?

  OLTATLANOLTOTTÖSSZES
  %%%
1Teljes lakosság3 649 04037,506 081 73362,509 730 772100,00
2Intenzíven kezeltek1 29570,0055530,001 850100,00
3Oltatlan / oltott lakosságon belüli arány1 2950,03555550,00910,0355/0,0091=3,89
  OLTATLAN LAKOSSÁGON BELÜLI ARÁNYINTENZÍVEN KEZELTEKEN BELÜLI ARÁNY  
4Oltatlanok többletterhelése9620,026496252,00  
518-65 év közötti oltatlanok többletterhelése375     
  SZABAD KAPACITÁSEGY HÓNAP SZABAD KAPACITÁSA4. HULLÁM SZABAD KAPACITÁSA
6Szabad intenzív ágyak száma Magyarországon9002 70010 800

A táblázatban az intenzíven kezelt Covid19 betegekkel foglalkozunk. Ezen viszonylag jól mérhető az egészségügy leterheltsége, ősszel több ország is az intenzív osztályok telítettségi állapotához kötötte például a korlátozások ki- és bevezetését.

  • Magyarországon a szabad intenzív kapacitás 900 férőhelyet jelent. Számoljunk ezzel, ne pedig a vészhelyzeti óvatosságból 1.300-ra bővített mennyiséggel. Ez jobb módszer, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az oltatlanok túlterhelték-e a rendszert.
  • A Covid19 betegek intenzíven töltött átlagos ideje valószínűleg 5 nap alatt van, de számoljunk 10-zel. Ez azt jelenti, hogy teljes kihasználtság esetén 30 nap alatt (900 * 3 = ) 2.700 beteg felvételét viseli el az egészségügyi rendszer. Az őszi hullám négy hónapja alatt pedig (2.700 * 4 = ) 10.800-ét.
  • A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a négy hónap alatt az intenzívre került 1.850 főnyi ápolt

nem terhelte túl az egészségügyet, akár oltott volt, akár nem.

Még az sem terhelte volna túl, ha csak a hullámcsúcs egy hónapja alatt lett volna ennyi beteg.

Nem bagatellizálni akarom a nehézségeket, amiken a betegek, a hozzátartozók, az egészségügyi dolgozók átmentek, sejthetjük mennyire megpróbáltató lehetett volna akár csak az 50 %-os kihasználtság is. De ebben a kérdésben nagyon tisztán kell látnunk, mert az oltatlanok megkülönböztetése mind a mai napig ezen okból áll fent, emiatt rúgtunk ki például embereket a munkahelyükről, pedig a fenti adatok szerint a Covid19 betegek közel sem terhelték túl az egészségügyi rendszert. (Bizonyos, hogy a fenti számok közelítőek, és inkább csak léptéket mutatnak, figyelmeztetésül szolgálnak: messze nem egyértelmű, hogy az oltatlanok megkülönböztetése indokolt volt. Nem úgy tűnik, hogy szükséges-arányos intézkedéseket hoztunk a járványhelyzetben.)

Dr. Kásler adatainak kiértékelése meg szokott állni a táblázatunk 3. soránál, ami szerint az oltatlanok kb. négyszer (3,89-szer) nagyobb veszélyt jelentenek az egészségügyre, mint az oltottak. De ha továbbmegyünk, akkor láthatjuk a táblázatunk 4. sorában, hogy ugyanezen adatok kicsit mást is tudnak jelenteni.

  • Láthatjuk, hogy az oltott lakosság egy része az intenzívre került (555 fő, az oltottak 0,0091 %-a). Azaz látható, hogy az oltatlan lakosságnak is egy hasonló hányada

így is úgy is kórházba került volna, akár kap vakcinát, akár nem.

  • Az oltatlanok által “felelőtlenül okozott terhelési kár” tehát csakis az ezen túlmenő számokban keresendő. Ez a szám az oltatlan lakosság (3.649.040 fő) kb. 0,0264 %-a (0,0355 – 0,0091). Azaz 962 fő. Ez az a körülbelüli mennyiség, amivel az oltatlanok “többlet-terhelik” az egészségügyet, ezt lehetne talán elkerülni, ha mindenkit köteleznének az oltásra.
  • Az összes intenzíven kezelt Covid19 betegnek (1.850 fő) a 962 fő az 52,00 %-a. Ha Dr. Káslerhez hasonlóan kerekíteni kezdünk, akkor mondhatjuk így is: a lakosság oltatlan 40 %-a felel az 50 %-nyi intenzíven kezelt beteg miatt. Azért ez egészen máshogy hangzik, mint a 70 %-nyi oltatlan beteg.

A táblázatunk 5. sorával, a “18-65 év közötti oltatlanok többletterhelésé”-vel külön cikkben foglalkozunk.

Hogy árnyaljuk a képet, megmutatjuk, hogy Angliában milyen arányban kerültek ősszel (2021. okt. 4. és 31. között), a hullámcsúcs egy hónapja alatt a kórházba “sürgősségi ellátásra” az oltottak és oltatlanok, konkrét számukat és a lakossághoz viszonyított arányukat is. Ez egy újabb adalék, ami talán segít bennünket abban, hogy ne fekete-fehéren tekintsünk az oltások hatékonyságára, és lássuk a sok bizonytalanságot, ami a kérdést övezi.

 OLTATLANOLTOTTÖSSZES
 %%%
Teljes lakosság25 576 01328,1748 990 00071,8368 202 701100,00
Sürgősségin kezeltek3 31332,776 79667,2310 109100,00
Oltatlan / oltott lakosságon belüli arány3 3130,01306 7960,01390,0130/0,0139=0,93

(forrás: ourworldindata.org, gov.uk)

Végezetül néhány kérdésfelvetés, amiken el kell gondolkodnunk (nekem is):

  • A magyar adatoknál 3,89-szeres oltáshatékonyságot láttunk. Ugyanezen adatok Angliában 0,93-szoros szorzót mutatnak, azaz hogy az oltások rontanak a kórházba kerülési számokon. A kérdés, hogy mindkét adatot tudjuk-e ugyanúgy kezelni érzelmileg. Ez egy “objektivitási gyakorlat”. Rá merünk tekinteni mindkét adatra, vagy csak amelyik a nézetünket támogatja?
  • Büntethetünk-e egy embercsoportot kollektíven, ha tudjuk jól, hogy 99,7 %-uk bizonyosan ártalmatlan. (Ők nem terhelik az intenzív osztályokat, de még csak kórházba se kerülnek.)
  • Mondhatjuk azt is: nem sorsdöntő, hogy a járvány túlterhelte-e az egészségügyet vagy sem. De ha nem a károk konkrét léptékét nézzük, hanem pusztán azt, hogy egyik csoport hányszoros veszélyt jelent a másikhoz képest, akkor ez precedensként milyen társadalmi folyamatokat indít be? Hányszor veszélyesebb kocsival közlekedni, mint biciklivel vagy tömegközlekedéssel? Ki kerül könnyebben intenzívre, a hegymászó vagy a számítógépes játékot játszó embertársunk? A vegánok vagy a húsimádók terhelik jobban az egészségügyet? És akkor természetesen: egy “vegán oltatlan kocsis”, vagy egy “húsimádó buszozó hegymászó”-e a “veszélyesebb a kórházaink leterhelésében”? Szeretnénk-e az ebből következő pontrendszert életünk részévé tenni? És ehhez kötni, hogy ki élhet az alapjogaival és ki nem?
* 2022. 03. 31. * szerző: MJB *

 

Hogy az „oltások működnek”-e, az két feltételhez kötött: hatékonyak és biztonságosak. A hatékonyságról viszonylag sok szó folyik, a biztonságosságról kevesebb. Eleinte még akár szakértők is el tudták intézni annyival a kérdést, hogy „nulla halálos áldozatot követelnek az oltások”, de azért hamarosan a reálisabb nézet nyert teret: “a vakcinák mellékhatásainak mennyisége „elenyésző” a Covid19 által okozott károkhoz képest”. A cikk ezzel a kérdéssel fog foglalkozni: tényleg „elenyészőek”? Azt fogjuk megnézni, körülbelül mit tudunk a vakcina-áldozatok mennyiségéről, és ez hogyan viszonyul a Covid19 áldozatok számához.

ELŐZETES: a helyzet komolyságához képest megdöbbentő hiányosságok vannak az oltások biztonságosságának ellenőrzése terén. Ezen hiányosságok sajnos arra mutatnak: nem tudjuk, hogy az oltások működnek-e. Hiszen az nem megállapítható a „biztonságosság” egyértelmű ismerete nélkül.

 

HIÁNYOSSÁG 1. – A korosztályok egybemosása

Az egyik alapvető gond, hogy a Covid19 betegség eléggé korspecifikus, egy idősebb például több ezerszer veszélyeztetettebb lehet, mint egy 18 év alatti.

(Kanada, két évnyi Covid19-hez köthető halálozás, korosztályonként. Forrás: canada.ca. 20 év alattiak, zömében oltatlanok: 34 áldozat. 80 év felettiek, átoltottság 97 %: 22.231 áldozat.)

Ezzel szemben a vakcinák viszonylag hasonlóan működnek a különböző korosztályokban, legalábbis úgy tűnik nincsenek nagy léptékű különbségek a mellékhatások terén sem. Az 5-11 évesek körében pl. “az oltási reakciók teljesen megegyeznek az idősebb gyerekek, illetve a felnőttek esetében tapasztalható mellékhatásokkal.” (index.hu)

(Kanada, bejelentett vakcina mellékhatások száma, korosztályonként. Forrás: canada.ca)

Ez a különbség a Covid19 és a vakcinák között azért fontos, mert a biztonságosság megítélése egy kicsit érzéketlen, matematikai összehasonlításon alapul: akkor jó az oltás, ha kevesebb embert öl meg, mint a betegség. Szemmel láthatóan a Covid19 esetében ez egy korspecifikus kérdés. Azaz előfordulhat, hogy ugyanaz a vakcina “biztonságos” egy idősnek, de “veszélyes” egy fiatalnak. Muszáj korosztályonként összehasonlítani a Covid19-től és az oltástól elhunytak számát.

Ennek első lépése a legkönnyebb: viszonylag sok adatunk van a Covid19 áldozatokról. Nézzük meg, hogy a vakcinahatékonyság időtartamán belül (ez kb. 4 hónap, ez után újra kell oltakozni, ezért jelen esetben ezt az időtartamot érdemes vizsgálnunk) mik voltak az oltatlan fiatalok halálozási esélyei a járványtól:

ANGLIA – 18 év alattiak – 0,00035 %   (~14,5 millió főből 4 hónap / egy hullám alatt: ~52 fő Covid19 áldozat.)

KANADA – 20 év alattiak – 0,00011 %   (~8 millió főből 4 hónap / egy hullám alatt: ~9 fő Covid19 áldozat.)

USA – 18 év alattiak – 0,000311 %   (~74 millió főből 4 hónap / egy hullám alatt: ~230 fő Covid19 áldozat.)

Van egy kis szórás a számokban, de a léptékét nagyjából érzékelhetjük. Bár ezek a számok túlzóak (vannak benne olyanok, akik “Covid19-cel”, és nem “Covid19 miatt” kerültek oda), és még így is túl általánosak (a kisgyerekeknél még kisebbek ezek a számok), de van egy nagy előnyük: nem elméletek és kísérletek eredményei, hanem a megtörtént valóságon alapulnak. Most mondjuk azt, kis túlzással, “oltáspárti” szemlélettel, hogy a fiatalabb korosztályokban a Covid19 halálozási esélye: 0,0004 %. Ezt kell összehasonlítanunk a vakcinák halálozási arányával.

Ami mennyi lehet? Honnan derülhet ki? A klinikai tesztekből esetleg?

 

HIÁNYOSSÁG 2. – A klinikai tesztek használhatatlansága

A vakcina-gyártó cég a klinikai tesztek során néhány ezer embert beolt, és megvizsgálja, hogyan hat rájuk a saját terméke. Nagy előny, hogy az eseteket, még ha “elfogulatlanságról” nem is beszélhetünk, de aktívan követik, van kontroll csoport, gyógyszerügynökségek ellenőrzik a jelentéseket, stb. Viszont szinte kizárólag a “hatékonyságot” tudják így megfigyelni, a “biztonságosságot” nem nagyon. Ennek egyszerű matematikai oka van: a vizsgált esetszám túl kicsi.

A legnagyobb létszámú klinikai teszt a Pfizer-BioNTech nevéhez fűződik: 2020-ban majdnem 22.000, 16 éven felüli embert oltottak be, de korosztályokra bontva ez is csupán néhány ezer fő. Ahogy a fenti példán láttuk, a fiatalok közt a Covid19 halálozási aránya ~0,0004 %. Ez azt jelenti, hogy 250.000 emberből egy. Hogy egy klinikai tesztből kiderüljön a 18 év alatti korosztály számára az oltás biztonságossága, ahhoz minimum ennyi embert, 250.000-et kéne beoltani, mindenféle “végzetes” mellékhatás nélkül. Ebből fakad az a paradoxon, hogy ezekben a korcsoportokban a klinikai tesztekből csak az oltás “veszélyessége” derülhet ki. Ha tehát ilyen híreket olvasunk:

“A Moderna vizsgálatában 4 753 gyerek vett részt, a mellékhatások többsége enyhe vagy közepes súlyosságú volt – közölte a vállalat”

(forrás: telex.hu, 2021. 10. 25.)

akkor tudnunk kell: ebből nem derülhet ki, hogy az oltás biztonságos-e.

A klinikai tesztek “átláthatósága” sem hibátlan sajnos. A teljes dokumentációkat nem szívesen adják ki a cégek, a Pfizertől is ki kellett perelni, és 2022. szeptemberére apránként ki is adják majd őket.

A klinikai tesztekből tehát nem tudjuk meg, hogy mi az oltások halálozási esélye.

 

HIÁNYOSSÁG 3. – A nem kívánt mellékhatások bejelentése

Mindenhol gyűjtik szépen az önkéntes alapon bejelentett oltás mellékhatásokat. Néhol nyilvánosak ezek az adatok (pl.: UK, EU, CA), néhol nem (pl.: Magyarországon 3 éve nem adják ki az éves beszámolót.). Sajnos az a helyzet, hogy a nyilvánosak is használhatatlanok. Hiába tudjuk meg, hogy a bejelentett oltásáldozatok száma alapján a vakcinák halálozási esélye ~0,0024 %-os (eszerint a fiatalok esetében 6-szor több embert öl meg a vakcina mint a Covid19.)

(Bejelentett mellékhatások, EU: csak a Pfizernek, csak a “General disorders and administration site conditions” területen. 2022. 03. 24-én: 5.442 halálos eset, 125.828 maradandó sérülés. Forrás: adrreports.eu)

Ezek az adatok és ábrák igazából semmitmondóak maradnak, mert mint az adatszolgáltatók több helyen kiemelik: a bejelentett esetek nem biztos, hogy ténylegesen a vakcinához köthetőek. Ez igaz. Mit kéne tehát tennünk, hogy az igazságot megismerjük, és kiderüljön: a vakcina biztonságos?

  • Sürgősen (nagyon sürgősen, hisz már több mint egy éve oltunk) ki kell deríteni, hogy a bejelentett mellékhatások mekkora része köthető valóban az oltáshoz. Szégyen ez a lassúság, érthetetlen ez a hanyagság egy ilyen kulcskérdés esetében.

A “hivatalos beszámolók a vakcina mellékhatásokról” általában nem számolják ki ezt. Kivétel Németország, ott megvizsgálták, hogy a bejelentett eseteknél 100-ból csupán 4 köthető valóban a vakcinákhoz. Alátámasztott kapcsolatot találni bizonyosan nehézkes. Ha a 100 bejelentett halálozásból 25 valóban az oltás napján történik, akkor esélyes, hogy a német szám nagyon is alulbecsült. Mindenesetre aszerint az oltások halálozási aránya ~0,00005 %, most maradjunk ennél az “oltáspárti” számnál. De még most se dőlhetünk hátra, tovább kell menni, és ezt sajnos már a németek se tették meg:

  • Sürgősen (nagyon sürgősen, hisz már 11 milliárd dózist beadtunk) ki kell deríteni, hogy a “bejelentett gyanús esetek” mekkora töredékét képezik a “valóságban megtörtént gyanús esetek”-nek. Nem tudjuk. Szégyen, hogy ezt a hiányosságot még csak meg sem említik a mellékhatások adatainak bemutatásakor, érthetetlen ez az elfogult szemlélet.

A bejelentett esetek töredékei a valóságban megtörténteknek, ez ennek a módszernek az egyik fő gyengesége (underreporting). Emiatt zajlik évek óta nemzetközi kampány, hisz általában is jó lenne minél tisztábban látnunk ezügyben: a gyógyszer mellékhatások meglepően komoly helyen állnak a halálozási okok között. A bejelentési kedv pedig országonként változó, de sehol se 100 %-os. A szakma hajlandósága valószínűleg eleve nem túl nagy, (0,5 %? 1-13%? 20 %? 10-50%?), de még az is csökkenhetett jelen esetben, akár a leterheltségtől, akár az elfogultságtól. Ahogy a legátfogóbb magyar vakcinahatékonysági kutatás is megjegyzi: ez utóbbi már olyan tényező lett, amivel a Covid19 esetében számolni kell.

“…cases could also be diagnosed based on clinical symptoms, which might have resulted in differential misclassification, somewhat overestimating vaccine efficacy because a physician could have been less likely to diagnose COVID-19 knowing a person was vaccinated” ~ “lehetséges, hogy a vakcinahatékonyság eredményei túlbecsültek, hiszen az orvosokkal előfordulhat hogy az oltottak esetében kevésbé hajlamosak Covid19-et diagnosztizálni.”

(Cikkünk a kutatásról: itt. Forrás: clinicalmicrobiologyandinfection.com)

Szerencsére a “mellékhatások bejelentése” nem az egyetlen esély, hogy kiderüljenek a pontosabb esetszámok. Németország egyik legnagyobb biztosítótársasága a saját zsebén érzi, hány embert kellett kórházban ápolni oltás miatt. Írt is egy nyílt levelet a hatóságoknak: a hivatalosan közölt bejelentett számok kevesebb, mint a tizedét takarhatják a megtörtént eseteknek.

  • Sürgősen (nagyon sürgősen, hisz az emberiség 65 %-a már megkapta a vakcinát) korosztályokra bontva, standardizálva, minden lehetséges módon össze kell hasonlítanunk pl. a fenti két pont alapján közelítőleg, de azért kiderített oltásáldozatok mennyiségét a Covid19 áldozatokéval. Szégyen, hogy nincsenek garmadával ezzel kapcsolatos kutatások, ellenőrzések, metaanalízisek, stb. Érthetetlen ez a tudományos közömbösség.

*

ÖSSZEGZÉS

  1. A hivatalos szervek a vakcinák biztonságának vizsgálatakor, még ha jószándékból is, de elfogultak. Ez káros, járványügyileg is, és csökkenti a tudomány hitelességét.
  2. A betegséggel kapcsolatos korlátozó intézkedések a különböző korosztályokban másképpen felelnek meg a “szükséges és arányos” kritériumnak.
  3. A “korosztály-független oltási igazolványok” rendszere egy ennyire “korosztály-specifikus” betegség esetében több mint kérdéses. De általában véve is: alapjogaink (pl.: utazás, munka, méltóság) korlátozása társadalmilag bonyolultabb választ kíván annál, mint hogy a “vakcinák hatékonyak és punktum”.
  4. Amíg az oltásáldozatok számát alulbecsüljük (vagy egyáltalán: ki se számoljuk pontosan), addig a Covid19 áldozatok számát túlbecsüljük (itt a bizonytalan esetek is automatikusan bekerülnek a statisztikákba). Egyértelmű: összehasonlíthatatlan a két szám.

Azaz: nem tudjuk megállapítani a biztonságosságot.

Azaz: nem tudjuk, hogy az oltás működik-e.

 *   *   *

* 2022. 03. 31. * szerző: MJB *

 

Több mint két év járvány után, több mint egy év oltás után se a Covid19-, se az oltásáldozatok pontos számát nem ismerjük. Általában nem túl nyilvánosak az adatok, ahol mégis közzétesznek a kormányok némi információt, arról sajnos az derül ki, hogy hiányosak, használhatatlanok. Ennek oka, hogy három alapvetően fontos információ még a “leg-átláthatóbb” adatközlésekből is rendre hiányzik:

  1. A “Covid19 áldozatok” mekkora része hunyt el valóban a betegségtől (A biztonságra törekvő “tesztalapú rendszer” fő célja, hogy ne maradjon észrevétlen Covid19 áldozat. A gyengéje, hogy emiatt bekerülnek a statisztikába járványtól független halálesetek is.)
  2. A “bejelentett oltásáldozatok” mekkora része hunyt el valóban az oltás miatt. (Sajnos az adatközlők rendre megállnak ott, hogy kijelentik: nem tudni. Ezért nem is javasolják, hogy számoljunk ezekkel az esetekkel.)
  3. A “bejelentett oltásáldozatok” mekkora töredékét képezhetik a valóságban megtörtént “gyanús haláleseteknek”. (A bejelentési hajlandóság 0,5 és 50 % között lehet valahol…)

A fenti adatok nagyban befolyásolják, hogy kinek ajánlható a vakcina, és kinek nem. Ezért is érthetetlen, hogy miért nincsenek ezek a témák a tudományos kutatások, a hírek előterében (de még hátterében se nagyon). Nem olyannyira “elenyészőek” az oltás mellékhatások a Covid19 veszélyességéhez képest, mint azt gondolnánk. Csak akkor lennének kérdés nélkül “elenyészőek”, ha a fenti 3 adatról tökéletesen megfeledkeznénk. De ne tegyük, inkább próbáljuk meg őket óvatosan kipótolni:

(forrás: gov.uk – Covid19 áldozatok, bejelentett oltás áldozatok)

Két fő tanulsága van ennek a táblázatnak: az egyik, hogy jól láthatjuk milyen léptékről beszélünk 30-40 éves kor alatt. Amikor a “kórházak túlterhelése“, a “Covid igazolványok rendszere“, az “alapjogok megvonása több millió embertől” témakörök felmerülnek, akkor tudnunk kell, hogy

Magyarországon ezekben a korosztályokban néhány tíz ember “túlélési esélyeiről”, vagy “intenzív kezeléséről” beszélünk,

akár biztonságos, akár veszélyes a vakcina. (Ez nagyon is aktuális kérdés: az EU napjainkban hosszabbítja meg a “Covid-igazolványok” rendszerét 2023 nyaráig, és a WHO-val egy “világjárványokról szóló nemzetközi okmány megszövegezéséhez” kezdett, ami a “a nemzetközi jog értelmében jogilag kötelező erejű” lesz. Komoly kérdés, hogy ebben majd milyen szerepet kap a “Covid-igazolvány”, így nem mindegy, mit gondolunk erről a témáról: mennyire volt igazolt / hasznos az eddigi szigor vele kapcsolatosan.)

A másik tanulság: hogy nagyon is számít az “elhanyagolt 3 tényező” az áldozatok összehasonlításakor. Még így is, hogy mindenféle szélsőséges nézettől távol tartjuk magunkat,

ég és föld eredményeket kapunk a vakcinák biztonságosságával kapcsolatosan.

Amíg meg nem ismerjük minimum a fenti 3 tényezőt pontosan, addig nem tudjuk kijelenteni, hogy a vakcinák a “fiatalabb” korosztályoknak biztonságosak-e. Azaz: nem tudjuk, hogy a vakcinák működnek-e.

*

A táblázatban számolt 3 tényezőről, és arról: talán “elfogadhatóbbá” válik egymás számára emberileg az ellentétes csoport “hite” is.

1. A “Covid19 áldozatok” mekkora része hunyt el valóban a betegségtől?

A táblázatban a Covid19 áldozatokat “oltáspárti nézet” szerint számoltuk. Eszerint a statisztikákban szereplő számok kb. 90 %-a valóban járványáldozat. Ez a nézet szó nélkül elfogadható lenne, ha “diagnózis alapú” lenne a rendszer, de a “tesztalapú rendszer” gyengeségeit nem fedi le. A kérdés például az, hogy ha “amerikai kutatók több mint 350 tanulmány elemzése” során arra jutnak, hogy a “betegek” több mint harmada “tünetmentes fertőzött”, akkor ez az arány mi lehet a teszt alapján bejegyzett Covid19 áldozatok között? Elképzelhető, hogy hasonló.

“Oltásszkeptikus” szemmel nézve tehát a 90 % túlzás lehet. Ezzel kapcsolatosan felsorolunk néhány hivatalos adatot, amik tán még inkább elfogadhatóvá, vagy megérthetővé teszik az ezzel kapcsolatos “aggályoskodást”:

    • Kanadában a Covid19 miatt intenzíven (ICU) kezeltek, és ott elhunytak száma kb. 10.000 fő (23.606-nak negyede, kevesebb mint a fele). Ez csupán 27 %-a az összes Covid19 áldozatnak (36.923). Hol és hogyan hunyt el a többség, ha nem a Covid19-re legjellemzőbb módon?

(forrás: canada.ca, 2022. 03. 30.)

    • Magyarországon a Covid19 miatt intenzíven kezeltek, és ott elhunytak száma kb. 800 fő (1.850-nek negyede, kevesebb mint a fele). Ez csupán 9 %-az összes Covid19 áldozatnak (9.485). De ha máshogyan számoljuk, akkor is csak 25 % körül van ez az arány (17.000 kórházban ápoltnak a 15 %-a: 2.550 fő). Hol és hogyan hunyt el a többség, ha nem a Covid19-re legjellemzőbb módon? (forrás: infostart.hu, 2022. 01. 09., cikkünk róla: itt)
    • Az egyik legnagyobb dán újság 2022. januárjában bocsánatot kért az olvasóitól, többek között pont azért, mert nem vizsgálta egyáltalán, hogy a kórházba került Covid19 betegek száma mennyire túlbecsült. (Ott a hivatalos számoknak csupán 78 %-a köthető valóban a Covid19-hez).

 

2. és 3. A “bejelentett oltásáldozatok” -kal kapcsolatos számok

Ezekkel külön cikkben foglalkoztunk. Ott látható, hogy a bejelentési kedv 10 %-ra tippelése nem teljesen kizárható gondolat, ahogy az se, hogy a bejelentett eseteknek több mint 5 % köthető valóban az oltásokhoz.

*   *   *